Fenekestül felforgatta a LMBTQ-ideológia a történelmi dinasztia életét: nem kellett sokat várni egy coming outra

Az idei Pride ennek remek alkalmat biztosított.

S ahhoz mit szólna a rabbi úr, ha jövőre haszid zsidónak vagy rabbinak öltözött homoszexuálisok vonulnának, kezükben a szivárványos kotonnal ékesített Tórával?
„Értem én, persze, hogy értem, éppen ezért nem értem, és muszáj megkérdeznem Frölich úrtól: Sokszázezer ember egyirányú megmozdulása igazolás mindenre? Csak azért kérdezem, mert Hitlert sok-sok millió ember egyirányú mozgása emelte hatalomba, vagy például az Anschlusst sok millió osztrák, benne sokszázezer bécsi őrjöngő, tomboló tetszésnyilvánítása kísérte.
S arról is ejthetnénk néhány szót, hogy Frölich úr szerint egészen biztos, hogy ez a szabadság? Visszakanyarodva az elejére: a mindenféle, már követhetetlen mennyiségű és fajtájú (jaj, használtam a fajta szót, nááááácizmuuuuuus!!!!!) szexuális »másság« utcára vonulása lenne a szabadság? Tényleg ez lenne Dózsa és Petőfi öröksége, miképpen a rabbi úr ezt kifejti?
S akkor a végére egy »apróság«.
Nem tudom, feltűnt-e Frölich úrnak, hogy ezeken a homoszexuális parádékon oly’ gyakran öltöznek be papi vagy apáca ruhába a felvonulók, természetesen valamilyen blaszfémikus kiegészítővel, s így szorongatják a Bibliát, vagy Jézus keresztjét, amit előszeretettel »díszítenek« szivárványszínű kotonokkal vagy kendőkkel, és így tovább és így tovább. Meg tudná mondani nekem a rabbi úr, hogy miért csak a keresztények legszentebb szimbólumai vannak ennek kitéve? S ahhoz mit szólna a rabbi úr, ha jövőre haszid zsidónak vagy rabbinak öltözött homoszexuálisok vonulnának, kezükben a szivárványos kotonnal ékesített Tórával?
Arra lenne egy tökös Mózes-idézete?”
Kapcsolódó vélemény
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád